A hangnem az irodalomban az az általános légkör vagy hangulat, amelyet a szerző szóválasztással, stílussal, ritmussal és egyéb irodalmi eszközökkel teremt. Meghatározza a mű összbenyomását, és lehet akár komoly, akár humoros, akár ünnepélyes, akár szomorú, akár valami más. Ez változhat a mű során a cselekmény fordulataitól vagy a karakterfejlődéstől függően, és gyakran befolyásolja, hogy az olvasó hogyan érzékeli a szöveget.

Az irodalom hangszíne befolyásolhatja egy mondat jelentését.

A hangszínnek nagy jelentősége van az irodalomban, mert jelentősen befolyásolhatja a mondatok, sőt az egész szöveg jelentésének észlelését. Például ugyanaz a mondat ironikusan hangozhat, ha szarkasztikus hangon olvassa, vagy komolyan, ha tisztelettudó hangon olvassa. A hang hangsúlyozhatja a szerző szándékait, hangulatot teremthet, és szabályozhatja az olvasó érzelmi reakcióit. Kulcsszerepet játszik a szöveg észlelésében és értelmezésében.

Optimista.

Az optimista hangvétel az irodalomban a remény, a legjobbba vetett hit és a pozitív elvárások légkörét teremti meg. Ezt a hangot élénk és vidám leírások, inspiráló karakterek, valamint a cselekmény a konfliktusok sikeres megoldása felé történő fejlesztése révén lehet demonstrálni. Az optimista szövegben a szerző általában az emberiség erényeit és lehetőségeit hangsúlyozza, valamint a nehézségek leküzdésére és a siker elérésére való képességbe vetett hitet.

Az optimista hangvétel példái közé tartoznak a jónak a gonosz felett aratott győzelméről, a barátság és a szolidaritás fontosságáról, valamint az álmok és a célok eléréséről szóló történetek. Az optimista hangvétel különösen hatékony lehet a motivációs irodalomban, a gyerekkönyvekben vagy a szépirodalomban, amelyek célja az olvasó támogatása a nehéz időkben.

Példa Michael Bond könyvéből " Egy Paddington nevű medve":

"Soha nem leszek olyan, mint a többi ember, de ez rendben van, mert medve vagyok."

Paddington Bear természeténél fogva optimista karakter. Az ilyen karakterek mindig megtalálják a módját, hogy a helyzet pozitív oldalát nézzék, még akkor is, ha minden körülmény szembesül velük. A fenti rész hangvétele egyes olvasók számára naivnak tűnhet, de sokat elárul Paddington pozitív karakteréről. Hiszen ha keserűnarancsot ad neki az élet, lekvárt készít!

Hangnem az irodalomban. Szenvedélyes.

A szenvedélyes tónus az irodalomban erős érzéseket, érzelmeket és szenvedélyeket fejez ki. Ez lehet valami vagy valaki iránti szenvedély, intenzív érzelmi élmények, izgalmas drámai események vagy mély gondolatok az életről és a szerelemről.

A szenvedélyes szöveg általában tele van energiával és feszültséggel, és tele lehet élénk leírásokkal, metaforákkal és erőteljes szavakkal. Ez gyakran jellemző a lírai költészetre, az érzelmes regényekre vagy a drámai művekre, ahol a szerző élénk és intenzív nyelvezeten keresztül fejezi ki érzéseit és belső élményeit.

Példák a szenvedélyes hangnemre az irodalomban tartalmazhatnak szenvedélyes szerelmes leveleket, érzelmes monológokat a szereplőktől, heves vitákat vagy elmélkedéseket fontos életkérdésekről. Ez a hangnem magával ragadhatja az olvasót, erős érzelmi reakciókat és élményeket váltva ki.

Példa innen "A nagy Gatsby" F. Scott Fitzgerald:

„A tekintetük találkozott, és együtt néztek egymásra, egyedül az űrben. Erőfeszítéssel az asztalra nézett.

Ebben a részletben a titokzatos milliomos Jay Gatsby és a gazdagok társasági nő Daisy Buchanan beszélget más emberek társaságában, köztük Daisy férje, Tom társaságában. A kapcsolatuk olyan erős, hogy a lánynak "erőfeszítést" kell tennie, hogy elfordítsa a tekintetét, amitől Tom ráébred, hogy romantikus érzelmek vannak egymás iránt.

Pesszimista.

A pesszimista tónus az irodalomban csüggedést, szkepticizmust és negatív világ- és életszemléletet tükröz. Az ilyen hangvételű dalszövegek tele lehetnek veszteség, csalódás, értelmetlenség vagy tehetetlenség témáival. A pesszimista hangvételű szerzők általában az emberi élet nehézségeit és negatív aspektusait hangsúlyozzák.

A pesszimista hangvétel példái közé tartozhatnak a létezés abszurditásának leírása, az élet értelmének szomorú elmélkedése, szomorú események vagy sorsukon változtatni képtelenséggel küzdő szereplők ábrázolása. Ez a hangnem gyakran megtalálható filozófiai művekben, drámai szövegekben vagy az emberi értékeket és eszméket megkérdőjelező irodalomban.

Bár a pesszimista hangvétel komor hangulatot teremthet, az emberi tapasztalat bizonyos aspektusait is kiemelheti, és a lét nehéz kérdéseiről való gondolkodásra készteti az olvasót.

Példa a könyvből "1984" George Orwell:

„... kiabálhatott az eurázsiai hadsereg atrocitásairól, dicsérhette a Big Brothert vagy a Malabar front hőseit – nem számított. Bármi is volt, biztos lehet benne, hogy minden szava tiszta ortodoxia, tiszta ingsoc.”

Kevés regénynek van pesszimistább hangvétele, mint a Tizenkilencnyolcvannégynek és annak totalitárius felügyeleti rendszerének. A fenti szövegrészben van némi alázat: Winstonnak, a regény főszereplőjének nem számít, hogy mások mit mondanak, mivel minden véleményt korlátoz a kormány politikai ideológiája.

Pragmatikus.

Az irodalom pragmatikus hangvétele az élet és a problémák gyakorlatias megközelítését tükrözi. Az ilyen hangvételű szövegeket általában valósághű eseményábrázolás, ésszerű döntések és mérsékelt optimizmus jellemzi. A pragmatikus hangnemet használó írók a tényekre, a logikára és a racionális érvekre összpontosítanak.

A pragmatikus hangnem példái közé tartozhatnak a mindennapi problémák megoldásáról szóló történetek, gyakorlati módszerek leírása a célok eléréséhez, helyzetek elemzése az előnyöket és hátrányokat figyelembe véve, valamint a meghozott döntések következményeinek előrejelzése. Ez a hangnem gyakran megtalálható az üzleti irodalomban, tudományos szövegekben, útmutatókban és más műfajokban, ahol a hangsúly a problémamegoldás racionális és hatékony megközelítésén van.

Bár a pragmatikus hangnem kevésbé tűnik érzelmesnek a többi hanghoz képest, értékes, mert képes konkrét és gyakorlati megoldásokat kínálni a problémákra, így fontos. hangszer a kommunikációban és általában az életben.

Példa a könyvből "Halland motorok" Phillipa Riva:

– Most, ahogy Esther felszedi a csilingelő maroknyi érmét, tolvajnak érezte magát. - Nos - mondta Eszter, és összecsapta a kincsesládát -, hová ment, az nem használ neki. És semmi hasznunk, mert remélem, hamarosan csatlakozunk hozzá.

Ebben a részben Eszter pragmatikus természete és értelmes szavai megadják az egész jelenet alaphangját. Reeve írása, miszerint Hester becsapta a ládát (ahelyett, hogy például nyugodtan becsukta volna), a jelenet hirtelen véglegességét adja.

A hangulattól és a hangtól eltérően az irodalom hangszíne a helyzettől függ.

Az irodalom hangvétele a helyzettől, a kontextustól és a szerző szándékaitól függ. Ellentétben a hangulattal, amely általában a szöveg vagy részeinek általános érzelmi állapotát tükrözi, és a hanggal, amely meghatározza a narratíva, ill. nézőpont, a hang különböző tényezőktől függően változhat.

Például egy helyzetben a szerző humoros hangvételt alkalmazhat a feszültség oldására vagy a szöveg könnyedségének megteremtésére. Egy másik szituációban komoly hangot választhat, hogy hangsúlyozza a tárgyalt témák fontosságát, vagy érzelmi reakciót váltson ki az olvasóban. Ezenkívül a hangszín változhat a karakterek természetétől, a cselekmény fejlődésétől vagy a szerző céljaitól függően.

Az irodalomban ez a hangnem dinamizmusa élénkebbé és érdekesebbé teszi a szövegeket, valamint segíti a szerzőket gondolataik és érzelmeik pontosabb és hatékonyabb közvetítésében.

A hang ezzel szemben a karakter egyedi beszéd- és cselekvésmódja, amely állandó és tartós minőséget képvisel, amely meghatározza a személyiségét, és változatlan marad a különböző helyzetekben.

Például a Harry Potter sorozatból származó Dobbynak sajátos hangja van – önmagára harmadik személyben utal, és gyakran használja az „uram” szót. Míg Dobby hangja ugyanaz marad JK Rowling hétkönyves sorozata során, a hangszín változik attól függően, hogy mit tapasztal.

Íme egy részlet, amely megragadja Dobby hangját a szokásos alázatos és alázatos hangnemében:

– Dobbynak mindig meg kell büntetnie magát valamiért, uram. Hagyták, hogy Dobby csinálja, uram. Néha további büntetésekre emlékeztetnek..."

„De miért nem mész el? A menekülés?"

– A házimanót ki kell szabadítani, uram. És a család soha nem fogja kiszabadítani Dobbyt... Dobby haláláig szolgálja a családot, uram...

A mestere, Lucius Malfoy gyötrelmeitől való megszabadulás kilátásában azonban Dobby hangja örömre és ihletre változik (a hangja változatlan marad):

– De Dobby nem mozdult. Megfogta Harry undorító, csúszós zokniját, és úgy nézett rá, mint egy felbecsülhetetlen értékű kincsre. 

– A tulajdonos adott Dobbynak egy zoknit – mondta meglepetten az elf. – A mester ezt Dobbynak adta.

"Ami?" - köpött ki Mr. Malfoy. "Mit mondtál?"

– Dobbynak zoknija van – mondta Dobby hitetlenkedve. "A mester dobta, és Dobby elkapta, és Dobby - Dobby szabadon van."

A hangszín fontos szerepet játszik a karakterfejlődésben.

A szereplők párbeszédeiken, gondolataikon és cselekedeteiken keresztül kifejezhetik személyiségüket, érzelmeiket és motivációikat, amelyek meghatározzák a történet hangját. Fontos megjegyezni, hogy a hangszín változhat a karakter személyiségétől, hangulatától vagy külső körülményeitől függően.

Például egy optimista karakter éles és pozitív hangnemet alkalmazhat az érvelésében és a más karakterekkel való interakcióban. Ugyanakkor egy pesszimista személyiségű karakter sötétebb vagy szkeptikus hangnemben fejezheti ki gondolatait és érzelmeit. Ez segít az olvasónak abban, hogy jobban megértse a karaktereket, és jobban átérezhesse a karaktereket, valamint követni tudja fejlődésüket a történet során.

A különböző karakterek különböző hangszíneinek használata szintén gazdagítja a szöveget, és dinamikusabbá teszi azt. Ez lehetővé teszi a szerzők számára, hogy valósághűbb és sokrétűbb karaktereket alkossanak, ami hozzájárul ahhoz, hogy az olvasó mélyen elmerüljön a mű világában.

Colleen McCullough "Tövismadarak".

Nézzünk egy példát Colleen McCullough The Thorn Birds című könyvéből. Ebben a regényben az egyik főszereplő, Campbell McGrath élete nehéz időszakát éli át, és karaktere fejlődésében kulcsszerepet játszik az élményeinek leírására használt hangnem.

A könyv elején, amikor Campbell még csak most kezdi megérteni családi életének és kapcsolatainak bonyolultságát, pesszimista hangvételű gondolatait és párbeszédét látjuk. Kételkedik önmagában és képességeiben, elveszettnek és magányosnak érzi magát.

Például amikor a jövőjéről gondolkodik, gondolatait egy ilyen hangnemben fejezheti ki: „Talán ez az egész haszontalan. Soha nem fogok tudni sikeres lenni." Ez a pesszimista hangnem a belső küzdelmeit és az önbizalomhiányt tükrözi.

Azonban ahogy a cselekmény előrehalad, és Campbell kezd legyőzni nehézségeit, és elfogadja magát olyannak, amilyen, gondolatai és párbeszéde optimistábbá és határozottabbá válik. Például a gondolatai így kezdenek hangzani: „Talán van esélyem megváltoztatni az életemet. Készen állok arra, hogy bármit megtegyek."

Ez a példa bemutatja, hogy az irodalom hangszíne hogyan tükrözheti a karakter jellemének alakulását, és hogyan segítheti az olvasót abban, hogy jobban megértse belső világát és azokat a változásokat, amelyeken keresztülmennek.

A hangszín szabályozza az olvasó és a narrátor közötti „távolságot”.

Az irodalomban a hangnem kulcsszerepet játszik az olvasó és a narrátor vagy szereplő közötti távolság meghatározásában. Ez a „távolság” határozza meg az olvasó közelségének vagy távolságának fokát a szövegben leírt eseményekhez, élményekhez és gondolatokhoz.

Például, ha a narrátor vagy szereplő közvetlen, bizalmas hangnemet használ, ez a közelség és az intimitás érzését keltheti közte és az olvasó között. Az olvasó úgy érezheti, hogy személyes vagy fontos történeteket mesélnek el neki, ami növelheti a történetben való részvételét.

Másrészt, ha a szöveg hangvétele formálisabb, megfogottabb, esetleg kicsit távolibb, az azt az érzést keltheti, hogy az olvasó kívülről, szemlélőként vagy szemlélőként figyeli az eseményeket. Ebben az esetben az olvasó úgy érezheti, hogy kevésbé vesz részt a cselekményben, de továbbra is megőrzi érdeklődését és intrikáit.

Így az irodalom hangneme erőteljes vezérlő eszköz az olvasó és a szöveg közötti érzelmi és pszichológiai „távolság” mögött, amely befolyásolja a mű észlelését és megértését.

Vegyük ezt a példát:

„Éreztem, hogy felforr a vérem. Soha nem lett volna szabad így bánnia velem.”

És akkor:

– Mozdulatlanul állt, ökölbe szorította a kezét és összeszorította az állkapcsát, és a lány szavainak igazságtalanságára gondolt.

Mindkét mondat dühöt és haragot közvetít, de az első személyben elmondottak bensőségesebbnek, a harmadik személyben elmondottak pedig távolabbinak tűnnek.

Mindazonáltal minden nézőpont megtalálhatja a módját, hogy valami „közeli” vagy „távoli” olvasnivalót találjon. Például egy első személyű narrátor visszatarthat információkat, míg a mindentudó narrátor erősen érzelmes párbeszédet folytathat.

Végső soron a hang egy hatékony eszköz, amellyel befolyásolhatja olvasói érzéseit. Reméljük, hogy ez a bejegyzés arra ösztönzött, hogy alaposabban átgondolja a szóválasztást, és elgondolkodjon azon, hogy ezek a kis döntések milyen hatással lehetnek olvasói általános élményére.

GYIK. Hangnem az irodalomban.

  1. Mi a hangnem az irodalomban?

    • Az irodalomban a hangnem a szerző általános hangulata, érzelmi állapota vagy hozzáállása művéhez és témájához. A hangszín meghatározza a szöveg atmoszféráját, és befolyásolja, hogy az olvasó hogyan érzékeli a művet.

  2. Melyek a hangnemek az irodalomban?

    • Sokféle hangszín létezik, többek között:
      • Vidám/játékos
      • Komoly/szomorú
      • Ironikus/szarkasztikus
      • Drámai/feszültséggel teli
      • Lírai/érzelmi
      • Semleges/objektív

  3. Hogyan teremt hangot egy szerző az irodalomban?

    • A szerző többféleképpen használhatja irodalmi eszközök hangnem létrehozásához, például szóválasztáshoz, leíró részletekhez, karakterpárbeszédhez, ritmus- és mondatszerkezethez, valamint a cselekmény általános felépítéséhez.

  4. Hogyan határozzuk meg a hangszínt a szövegben?

    • A kulcspontok, kifejezések és párbeszédek gondos elolvasása és elemzése segít meghatározni a szöveg hangnemét. Fontos odafigyelni a szavak kiválasztására, érzelmi színezetére, valamint a mű kontextusára, általános hangulatára.

  5. Hogyan befolyásolja a hangvétel az olvasói műről alkotott felfogást?

    • A hangszín befolyásolja az olvasó műről alkotott felfogását, meghatározza érzelmi reakcióját és a szöveg megértését. Például egy komoly hang mély gondolatokat ébreszthet, míg a vidám hang feldobhatja a hangulatot és mosolyt varázsolhat.

ABC