Az első személyű narráció olyan irodalmi eszköz, amelyben a történetet az egyik szereplő szemszögéből, az „én”, „én”, „én” névmási alakok használatával mesélik el. Ez azt jelenti, hogy a narrátor részt vesz azokban az eseményekben, amelyekről beszél, és megosztja gondolatait, érzéseit és észleléseit arról, ami történik.

Az első személyű narráció előnyei a következők:

  1. Intimitás és identitás: Az olvasó jobban megértheti a narrátor belső világát, szorosabb kapcsolatot teremtve a szereplővel.
  2. Hang hitelessége: Az első személyű narráció lehetővé teszi a szerző számára, hogy egyedi hangot és narratív stílust alkosson a karakter számára.
  3. Érzelmi mélység: Az olvasó közvetlenül hozzáfér a narrátor érzelmeihez és élményeihez, ami érzelmesebbé és kézzelfoghatóbbá teheti a történetet.
  4. A rejtvények létrehozásának kényelme: A mesemondó el tudja rejteni az információkat az olvasó elől, ami feszültséget és rejtélyt kelt.
  5. Rugalmasság a szerkezetben: Az első személyű narráció lehetővé teszi a szerző számára, hogy eljátsszon az események kronológiájával, és korlátozott vagy elfogult információkkal látja el az olvasót.

Ennek a technikának azonban korlátai is vannak, például az események és a szereplők korlátozott áttekintése, valamint a valóság lehetséges torzulása a narrátor észlelése által. A feladattól és stílustól függően az első személyű elbeszélés az irodalmi kifejezés erőteljes eszköze lehet.

Profik . Első személyű narráció.

Első személyű narráció. Ez a realizmus szintjét növeli.

Az első személyben való írás egyik előnye, hogy a narratívája azonnal kevésbé fog kitörni, mint egy történet emlékiratait. Ha a narrátor olyan névmásokat használ, mint az „én” és a „mi”, a történeted hihetőbb lesz, még akkor is, ha az elbeszélő elismeri, hogy hibás a memóriája. Nézzük Kurt Vonnegut első mondatát "Ötös vágóhíd" : "Ez többé-kevésbé megtörtént."

Megbízhatatlan narrátor használatával mélységet és összetettséget adhat.

Az első személyben történő írás egyik legérdekesebb aspektusa a megbízhatatlan narrátor használatának képessége. A megbízhatatlan narrátor olyan narrátor, akiről a közönség tudja, vagy gyanítja, hogy nem megbízható. Ez elgondolkodtathatja az olvasókat, hogy mennyi igaz a történetből, és mennyi hazugság (mint sok thriller esetében), vagy egyszerűen olyan valaki terméke, aki nem tudja a tényeket.

Ez sokkal érdekesebbé teheti a történetet, mintha a narrátor egyszerűen igazat mondana. Például: "Virágok Algernonnak" egy narrátor meséli el, akinek intelligenciája ingadozik a történet során, egyértelművé téve, hogy gyakran nem érti, mi történik, ami drámai iróniához vezethet.

Első személyű narráció. Elmerítheti az olvasókat a narrátor pszichológiájában.

A karakter a király, ha történetmesélésről van szó. Lehet a világ legbonyolultabb cselekménye és legszorosabb szerkezete, de ha a te a történetekből hiányoznak a felismerhető 3D-s karakterek , az olvasókat ez nem fogja érdekelni.

Az első személyű narrációval sokkal nagyobb lehetősége van arra, hogy megadja olvasóinak azt, amit akarnak, és az egész történetet a narrátor kezébe adja.

Például a regény Sárkányszelídítő »

A túrázás kellemetlen élmény. Ez egy őrült torzítása annak az elegáns és civilizált intézménynek, amelyet gyaloglásnak neveznek. A „sétálni” kifejezés egy kellemes sétát jelent a kövezett utakon barátokkal vagy családdal. Még a Hold alatt is kézen foghatod a romantikus érdeklődést. (Soha nem fordult elő velem ilyen, de azt mondták, hogy megtörténik.) Másrészt a „kempingezés” azt jelenti, hogy egy nehéz hátizsákot mérföldeken át cipelünk egyenetlen terepen a lelkes természetbarátokkal, akik kötelességüknek érzik, hogy mutassák meg, hogyan minden. Gyönyörű. van.

Ha tudnék írni egy könyv harmadik személyben ez a rész párbeszédet igényelt volna, és kínos és kevésbé vicces lett volna.

Jót tesz a hangnak.

Az olvasók szeretik az erős íróhanggal rendelkező szerzőket. És bár írhat erős harmadik személy hangon (pl. "Út vagy "1984" ), sokkal könnyebb első személyű hangtörténetet elmondani. Íme egy példa a könyvből " Gazun rablása" .

De aztán rám nézett. És a gyomrom. Ugyanazt csinálta, amit a gyomrom, valahányszor Margot Higginbottom rám néz, és határozottan tudatta velem, hogy rendkívül elégedetlen a jelenlegi helyzettel. És nagyon nehéz volt gondolkodnom. Tehát ahelyett, hogy azt mondtam volna: „Szerintem nagyon szép vagy”, vagy valami hasonlót, azt mondtam neki: „Tetszik a fejed”.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de ha egy olyan óriás, mint én, odalép hozzád, és kibökné: "Tetszik a fejed", akkor megbocsátanak, ha azt várod, hogy a következő lesz: "Jól fog kinézni. a polcomon.

Első személyű narráció. Ez remek humornak.

A valaha írt legviccesebb könyvek közül néhány, mint pl. A stopposok útmutatója a galaxishoz" , harmadik személyben írva. A legegyszerűbb dolog arra késztetheti a mesélőt, hogy emlékezzen egy vicces pillanatra, vagy humorosan gondolkodjon. Ez egy könyvből van "Szuper vesztesek" .

Ha ezt a fiút Jonathannak hívnák, biztos vagyok benne, hogy az amerikai fiatalok szép példájaként tartják számon. De Bdonathan? Ez egy olyan gyerek, aki a fürdőszoba falait rosszul renderelt képekkel festi le férfi szemtelen dolgokról.

Az első személyű narráció buktatói.

Az első személyű narráció, bár megvannak a maga előnyei, bizonyos buktatókkal is járhat, amelyekkel az írónak tisztában kell lennie:

  1. Korlátozott perspektíva:

    • A narrátor szereplőnek korlátozott rálátása lehet az eseményekre és a szereplőkre. Ez leszűkítheti a cselekmény áttekintését, és homályban hagyhatja az olvasókat a történet egyéb vonatkozásaival kapcsolatban.

  2. Első személyű narráció. Szubjektivitás és elfogultság:

    • A narrátor lehet elfogult vagy szubjektív, és az eseményekről alkotott felfogása eltérhet az objektív valóságtól. Ezt fontos figyelembe venni dinamikus karakterek és cselekmények létrehozásakor.

  3. A karakterek feltárásával kapcsolatos nehézségek:

    • Első személyű narratívában nehezebb lehet más szereplőket hatékonyan kifejleszteni, mivel a narrátor elsősorban a saját gondolataira és tapasztalataira összpontosít.

  4. Első személyű narráció. Túl sok "én":

    • Az „én” névmás túlzott használata monotonná vagy zavaróvá válhat az olvasó számára. A szerzőnek törekednie kell a változatosságra és kerülnie kell a túlzott ismétlést.

  5. A cselekmény titkainak felfedése:

    • A mesélő véletlenül vagy szándékosan felfedheti a fő cselekménytitkokat, idő előtt felfedve az eseményeket és csökkentve a feszültséget.

  6. Első személyű narráció. Az olvasó elfáradásának veszélye:

    • Egyes esetekben, különösen hosszú első személyű narratíva esetén, az olvasó megunhatja az azonos típusú nézőpontot.

  7. Nem megfelelő a narrátor motivációja:

    • A szerzőnek alaposan mérlegelnie kell a narrátor motivációját. Ha tettei vagy reakciói nem meggyőzőek, az befolyásolhatja a narratíva hitelességét.

  8. Az objektivitás elvesztése:

    • A mesélő elveszítheti objektivitását, különösen, ha saját elfogultságai és érzelmei túlságosan központi szerepet játszanak a történetben.

A sikeres első személyű történetmesélés megköveteli ezen szempontok alapos mérlegelését és a személyes nézőpont gondos kezelését, hogy megnyerő, minőségi írást hozzon létre.

 

GYIK. Első személyű narráció.

  1. Mi az első személyű narráció?

    • Válasz: Az első személyű narráció olyan irodalmi eszköz, amelyben a történetet az egyik szereplő szemszögéből, az „én”, „én”, „én” névmási alakok használatával mesélik el.

  2. Mik az első személyű narráció előnyei?

    • Válasz: Ez a technika intimitást biztosít a karakterrel és hitelességet teremt. szavazat, lehetővé teszi, hogy mélyebbre merüljön a narrátor érzelmi világában, és egyedi stílusokat és karaktereket alakítson ki.

  3. Milyen korlátai vannak az első személyű narráció használatának?

    • Válasz: A korlátozások közé tartozhatnak a korlátozott perspektíva, a narrátor szubjektivitása, más karakterek fejlesztésének nehézségei és az esetleges elfogultságok.

  4. Hogyan lehet elkerülni az egyhangúságot az „én” névmás használatában?

    • Válasz: Változtassa meg mondatszerkezetét, használjon szinonimákat, bevezető kifejezéseket és egyéb stilisztikai eszközöket a túlzott ismétlés elkerülése érdekében.

  5. Használható-e az első személyű narráció különböző műfajokban?

    • Válasz: Igen, az első személyű narráció számos műfajban használható, beleértve a regényeket, novellákat, emlékiratokat, rejtélyeket stb.

  6. Hogyan lehet fenntartani a feszültséget, amikor első személyben mesél?

    • Válasz: Használjon ügyes cselekménymozdulatokat, ne fedje fel azonnal a kulcsfontosságú titkokat, alkosson rejtvényeket és drámai pillanatokat.

  7. Milyen kockázatokkal jár a mesemondó szubjektivitása?

    • Válasz: Az elbeszélő előítéletei miatt elferdítheti az eseményeket, ami elfogulttá teheti a véleményét.

  8. Hogyan válasszunk motivációt egy mesemondó számára?

    • Válasz: A motivációnak meggyőzőnek kell lennie, és összhangban kell lennie a narrátor karakterével, hogy cselekedetei és reakciói hihetőek legyenek.

  9. Tud-e többet a narrátor, mint az olvasó?

    • Válasz: Igen, a narrátornak lehet tudáselőnye, és ezzel a technikával feszültséget vagy drámai hatást lehet kelteni.

  10. Hogyan lehet fenntartani a dinamizmust egy első személyű narratívában?

  • Válasz: Használjon párbeszédet, önreflexiót, valamint az ütemezés és a mondatszerkezet megváltoztatását a dinamizmus megteremtéséhez.

Ezek a kérdések és válaszok segíthetnek az íróknak és olvasóknak jobban megérteni az első személyű történetmesélés jellemzőit és lehetőségeit.

ABC